Túl jó kedvem volt... Komolyan, ez már vagy előjel, vagy "csakazértis" alapon működik. Mindenképp el fog baszódni.
Emlékeztek, (ugyan ki a büdös kurva élet emlékezne, mikor én olvasom ezt a fost egyedül, na mindegy...) már nyígtam arról, hogy mennyire idegesít, ha a munkám szarba se veszik. Itt a következő napirendi pont:
Kurvára utálom, ha a munkámat nem hogy szarba se veszik, de fikázzák, és nem nekem intelligens felnőtt ember módjára, hanem úgy, hogy csak véletlenül rétesüljek róla.
Na köszönöm. A régi harag épp csak elmúlt, itt az új, de ne féljetek, Taka nem felejt. Lassan tanul, lassan, hogy a kurva anyját, de megtanulja, mi hogy működik.
Thanks, assholes.
Pluszba, vagyis éppen kezdetnek reggel volt egy potyaköröm arra a lepratanyára, -> németre kell csak bejárnom nappalira, mert akarok ösztöndíjat, csak az a sok Taigetosz pozitív elment örsi gyűlésre (megint) és a fasznak se szóltak, hogy ne menjek be, mert kirándulni fognak. Az egy dolog, hogy szakadjatok meg, hogy nem telefonáltok, annak ellenére se, hogy egyszer körbeadtunk egy lapot, amire fel kellett írni a telefonszámot, de hogy még Facebookon se írtok, pedig 0-24 órában ott élitek a tyúkszaros, nyűves, dedós és szaros, fél Népszabadságoldalnyit sem érő életetek, kihúzta nálam a gyufát.
Valakinek kibebaszottul a szájába fogok lépni, ha hozzám mer szólni, de minimum úgy elküldöm a tetves kurva anyjába, hogy azt se fogja tudni, minek szarták a földre. Köszönöm a figyelmet. Ennél nőiesebb már nem leszek ma.
"Tudnék, de nem akarok. Öreg vagyok, bele szarok."
Szóval a helyzet az, kispajtások, hogy le vagytok szarva, egytől egyig mind. Pont.
csá.
Taka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése