Are you fuckin' kidding me?!

Úgy látszik, csak én és egy nagyon kedves ismerősöm nem tudunk csak élni.

Miért?

Mert nekünk ha nincs munkánk, nincs pénzünk se. És munkánk nincsen, mert jó, hogy le nem köpnek minket, ha bevisszük valahova az önéletrajzot, oda se kellünk, ahová minden szerencsétlent felvesznek, még 8 általánossal is, csak ugye, nekünk nincsen >ismerősünk< aki benyal, és mi sem vagyunk hajlandók se nyalni, se szopni, se semmi, azért, hogy felvegyenek bárhova is.

De ami a mai blogom kiváltotta:

Hogy lehet az, hogy azoknak az ismerőseimnek is VAN pénze, akik nem dolgoznak?? Ők szarják a téglát, vagy mi van? Nyilván anyuci meg apuci picsájából süt a nap, de kérdem én, ÉN miért nem élhetek így??

Miért van az, hogy mindenki Rómában, Párizsban, tengerparton nyaral? Koreába ruccan ki két hétre >csak úgy< minden évben kétszer elmegy >bevásárolni< Tokióba? Miért van az, hogy mindenki ott van a Sound-on, az Efott-on? Van jegye a Szigetre? Miért van az, hogy mindenki vehet magának havonta két új ruhát, cipőt vagy mehet minden héten moziba és buliba???

MIÉRT VAN AZ, HOGY ÉN EGY KURVA CSOKI UTÁN IS BŰNTUDATOT ÉRZEK, HOGY ÉN EZT NEM ÉRDEMLEM MEG???????


Bármit is rontottam el, Istenem, köszönöm, hogy engem így büntetsz, és nem úgy, hogy tele van a pénztárcám és társadalmilag elsimert helyen állok, s vannak barátaim, és

ÉLETEM.

nem tudom, hogy bírnám ki.

bye: Taka