Get it

Most akkor velem van a baj? A hozzáállásommal? Vagy egyszerűen csak mindig ezt adja az automata?

Taka, te totális szerencsétlenség.

Tetote.

Pedig Isten látja a lelkem, igyekszem. Ez mindig így volt, de korántsem biztos, hogy így is fog maradni. Például, most, hogy ennyi rengeteg minden van rajtam és ennyi minden sül el balul, amihez hozzányúlok, kezdek felhagyni az igyekvéssel. Mondjuk egyenesen arányos, hogy így csak még több dolog sül majd el balul, de hát szét vagyok esve. Szükségem lenne egy kis pszichiátriai gondozásra! XD

Istenem!

Tegnap visszakaptam a pszichóm (nota bene: azért szoktam le a magyarázatokról és kiszólásokról a közönségnek, mert most már teljesen nyilvánvaló, hogy ez már megint csak magamnak szól, terápiás céllal) és bár ahogy hazaértem, és elolvastam és rá kellett jönnöm, hogy híg fos az egész, veszélyesen jól esett, hogy az illető, akinél volt, nem szarozta le sőt mi több, kritikát is mondott. Utoljára THN kritikájának örültem így. Kezdek megint szeretetkoldus lenni.

Pedig volt egy rövid időszak, egy nagyon rövid, amikor letettem, és nem éheztem ennyire szimpatijus ámbár viszonylag idegen emberek szeretetét. Vagy mit tudom én. Lehet, higy csak nem mondtam ki, és már csak innen nézve tűnik kevéssé koldulós időszaknak.

Bizonyos pontjaim egész világosan fel tudom vázolni lélektani levezetésként. Bár ugye, ezt is ki tudja.

A helyzet az, hogy jólesik most itt pötyögni, pedig tanulni kéne, vagy imádkozni, vagy mindkettő. A maihoz csodára lenne szükség, és Istenem, kérlek, segíts meg vele. Minden másra ott a Master Card.

Kicsit jobb. Ha leírom, kicsit mindig jobb. A papír mindig türelmes velem. Ködkamra, mi?

Mit utalgatsz hülyegyerek xD

Na, jól van már, te szegény szerencsétlen kis idióta.

Taka

az a patás fickó.