「生きるのが下手 愛するのが下手」
How it works?...
Egyetlen, rendesen meg sem rágott szó és már megint agyalok megállás nélkül.
Élni... mekkora egy közhely, mekkora egy klisé, szinte hashtagért könyörög...
Még csak eszembe se jutott magamtól... Már megint valami, ami eszembe se jut, maradjon csak városi gyerekek problémája ez a fenenagy >élni< akarás... erre.
erre ott egy de.
De, és mostanában már megint túl gyakran van de, aminek nem lesz jó vége. Ha valakinek ennyire érteni akarom a gondolatai és tettei közötti összefüggést, ismerni akarom a sztoriját, meg akarom magam értetni vele és meg akarok neki felelni, akkor már túl sokat jelent nekem, és előbb utóbb falnak ken, csúnyán, nyekkenni fogok, mint tavalyelőtt nyáron, mint azelőtt, mint azelőtt, mint mindig, amikor valakivel ilyen felelőtlenül barátkozni kezdtem.
Node, vissza a fonálhoz, nem csapongunk.
Sosem foglalkoztam azzal, hogy élni kellene. Mostanában amúgy is inkább a túlélés volt az elsődleges, Maslow bácsi piramisjátékában már minden szinten álltam az elmúlt két évben, és nem teljesen tudom biztosra megmondani, hogy most mégis hol vagyok.
Sosem akartam élni, vagyis élni, így kurziváltan, úgy voltam vele, amúgy is megtörténik. Most azonban azt hiszem a kurzív részek a milyenséget hivatottak képviselni. A minél több hedonista értelmen túl. Pont, mint a boldogság. Ez sem egy állapot, hogy akkor most élünk (bár kétség kívül nehéz kosz és kosz közt különbséget tenni), sőt, ez még csak nem is egy érzés, hogy kiváltsd, receptre.
Élni... van ebben minden? Take your time, take it easy, take it shake it... Minél többet tapasztalni és minél inkább élvezni. Nem azon van a hangsúly, hogy mit, hanem hogy mennyire. ... ? ...
Nem éltem sokat, se elvileg se gyakorlatilag, és mindig mindent csak tervezek. Kicsit olyan belőled ez a sok hülyeség, amit összehordasz nekem és aztán napokig agyalok rajtuk, mint egy kézikönyv. Behozhatatlan előnyöd van velem szemben, öreg(ebb) vagy és tapasztalat, mint az országút, én meg megyek utánad, és próbálok tanulni tőled, de minimum összefoglalókat írni magamhoz.
*vállrángatás*
Mindegy, át kellett volna menni a szökőkúton.
Talán kicsit túl sokat filózok.
bye:
Taka

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése