Vannak azok az emberek, akik észrevétlenül becsúsznak melléd az állóvizedbe, és vagy meg se zavarnak téged, vagy kellemesen el lehet velük együtt bambulva lézengeni.
Vannak azok az emberek, akik felkorbácsolják a kacsaúsztatót, és a hullámok vagy bizsergetően dögönyöznek tőlük, vagy a fejed felé magasodnak és küzdhetsz, bele ne fulladj.
Vannak azok az emberek, akik nem másznak melléd, csak a partról benyúlva korsókkal megpróbálják kiinni alólad a vizet.
És vannak azok az emberek... azok, akik valamelyik előző három lehetőség szerint közelítenek meg annyi különbséggel, hogy távozás előtt búcsúajándékként belepisálnak a vizedbe. A választás pedig a tiéd: maradhatsz a koszos vízben, undorodva mindentől, ami a tiéd lenne, vagy kimászhatsz, hogy keress új vizet, vagy élj a szárazföldön. De egyik sem élhető út, mert sem koszos vízben, sem más vizében, sem a szárazföldön nem leszel képes létezni, sem fizikailag sem lelkileg, mert az nem a tiéd.
Ennyire egyszerű. Csak épp felfoghatatlan.
Mindegy.
- Rajtad nem lehet segíteni.
- Rajtad nem lehet!!
- De rajtam nem is akar senki.
- Én akarok.
Hogy mennyire félelmetes ez az egész!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése