croon softly

Olyan ember vagyok, akiben azt szeretik mások, hogy olyanná formálhatják, amilyenre csak szeretnék. Alakulok mások mellett, mint a gyurma, hogy szeressenek, de igazából a magam örömére szeretek alakulni, ha rádöbbenek, hogy valaki más tudatos vagy indirekt alakítása alatt állok, megmakacsolom magam és netovább.
Hallgassak más zenét, hordjak más ruhát, egyek mást, legyek más. Óriási hévvel szeretnek az emberek, amíg látják bennem azt, akit igazából tudnának szeretni, akivé formálni akarnak.
Amikor rádöbbennek, hogy ennek a gyurmának még van beleszólása, enged az ölelés és szép lassan, vagy egy fájó sercenéssel hirtelen, eltűnnek.
Nem szeretem, hogy mindig ez a vége.

Nem szeretem, hogy a kapcsolataim a legtöbbször arról szólnak, melyik tulajdonságom, az egyéniségem melyik szegmense az, amin változtatni kell. Hogy mindig van, aki megmondja, hogyan hordjam a hajam, milyen cipő állna jól, milyen zenét ne hallgassak, milyen könyvet ne olvassak, s hogy őket soha de soha nem érdeklem én, csak az, akit csinálni akarnak belőlem.

Nem szeretem, hogy már megint erre a következtetésre kell jutnom.

Tegyem ezt, mert te ettől leszel boldog. Ne tegyem ezt, mert csak akkor leszel boldog. Majd te megmondod, hogy csináljam, hogy boldog legyél. Majd te megmondod, mit mondjak, hogy boldog legyél. Majd te, majd te, majd te, majd te boldog leszel. Én nem is kellek hozzá.


bye, Taka


ui: akinek nem inge...