Porcelánkutya

"Mit ugatok itt, ha nekem egyszer úgy a jó, ha nem látnak?
Mit akarok én, ha nekem egyszer az a jó, ha nem kellek?"

Porcelánkutya vagy.

Egy ideig nézegetnek, aztán fognak, betesznek a szekrénybe és egy másik porcelánkutyát raknak a helyedre.

Fogd már fel végre!

Sosem leszel annyira fontos másoknak, mint ők neked. Teljesen felesleges vagy a világ működésében, teljesen mindegy, vagy-e vagy sem. Fogd már fel...

Nem számít, ott vagy-e, vagy sem, de azért inkább, biztos ami biztos, ott se légy, mert mi van ugye, ha megszólalsz, ha megmozdulsz és azzal zavarod majd az idő folyását, minden látható és láthatatlan életét?

"Pont, mikor eszedbe jut valami, amit kimondanál, na, na akkor kussolj"

Ha összetörsz, össze kell, hogy seperjenek. Ne okozz gondot.

Élj úgy, hogy a legkisebb helyet foglald el az életben, hagyj minél több helyet azoknak, akiknek oszt vagy szoroz a létezésük.

Porcelánkutya vagy.

Csak addig nincs veled galiba, míg semmi más nincs a polcon, de ha valami más jön, más, ami biztos hogy jobb nálad, mehetsz a szekrénybe.

Kibírnak nélküled egy hetet, egy hónapot, egy évet, egy életet, bentfelejtenek a szekrényben, eszükbe se jutsz többé, eszébe se jut senkinek, hogy akár ott is lehetnél.

Mindegy, vagy-e, de ha már vagy, ne legyen veled baj. Épp ezért, jobb ha nem is vagy.

"Csak addig kellesz, amíg éreztetik veled, hogy semmi szükség rád"

Nem jelentesz senki életében többet egy porcelánkutyánál. Egy csorba porcelánkutyánál. Minden fontosabb nálad. Csak egy porcelánkutya vagy a szekrény alján, ha kellenél, elővennének, dehát...

nem kellesz.