Akkor az az imént a detonáció hangja volt, s most ülünk és a gombafelhőt várjuk?
Én ebben nem hiszek. Ha láttál egy nukleáris világégést, már mindet láttad.
A radioaktív pernye mindent betemet, fekete eső esik, izületéből kicsavarva merednek a hólyagosra égett érzelmek a lila porszag felé.
Világvége van? Vége van?
Volt egyáltalán?
Miért nem szól a légószirén, ha szól, miért nem hallom? Szürreális kábulat a valóság, a levegő marja a torkomat. Eldeformálódunk, végtagok amorf tetemkiállítása leszünk, be leszünk oltva, intravénás jódozott só szeretet ellen.
Nem értem.
Várjuk akkor a gombafelhőt csalódottan, hiszen minek is bármit is e kis időre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése