Nem bírom már ezt az igazságtalanságot. Hogy másoknak melletted mindent szabad, bármit szabad, nekem meg semmit, még azt sem, amit ők bátran megtehetnek.
Önmagam se lehetek, mert az trágya, az zavar téged, attól fáj a fejed, attól ideges leszel.
Tudod, igazad van, ha azt mondod, velem nincs rendben valami, ha azt mondom, hogy nem érdekel mások véleménye, mert közben érdekel.
De tudod nincs igazad, mert a te véleményed igenis érdekel. Hogy mit gondolsz rólam és mit mondasz rólam és azokról, akiket szeretek, azoknak, akiknek a véleménye számít neked.
És kibaszottul fáj, hogy minden, amit gondolsz rólam és azokról, akiket szeretek, és minden, amit másoknak rólam mondasz, sértő rám nézve. És mégcsak nem is az igazság.
Sokkal jobban fáj mindennél.
Ha még képes lennék imádkozni, tiszta hittel, azt kérném folyamatosan, hogy vedd észre, milyen sebeket okozol nekem.
Vagy hogy én vegyem észre végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése