Mostmár szabadságon akarok lenni. Nagyon kicsit bírok már csak ki idegösszeroppanás nélkül.
Valami rendszert kell hozni a nyári tanulásba is, különben összeroppanok, most úgy érzem, teljesen kimerültem.
Testileg, lelkileg.
A porcikáim egyesével mondják fel a szolgálatot, és minden orvos azt mondja, hogy a stressz, stressz, stressz.
Meddig kell ezt még kibírni? Lassan megint feladok mindent. Nem bírom már sokáig.
Tök jó, ahogy apró kedvességek rángatnak át a napokon, mert van aki támogat, de többnyire úgy érzem, minden összeesküdött ellenem
megint.
Kibaszottul elfáradtam.
Öt éve halt meg anya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése