Milyen már, mikor olyan emberekben találsz testvéreidre, akikkel nincs köztetek vérségi kapcsolat!
Milyen jó, ha találsz egy nővért, egy bátyát, öcsét és húgot is... Milyen jó... Olyan szép.
Hogy lehet, hogy elvesz tőled az Isten mindent, és lassan, csorgatva, cseppenként ad helyette mást?
Kezeket, mosolyokat, támogatókat, anyákat, apákat, testvéreket...?
Fényt a szemedbe, melegséget a szívedbe, helyet a Földön, ahova tartozhatsz?
Nem kell lelkizni, nem kell sírni, nem kell mindig elmondani, egyszerűen érezni kell. Ugyanazt.
Annyira hálás vagyok ezért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése