Az utóbbi évek legjobbja.
Majdnem minden percért élveztem, de minden percéért hálás vagyok, és iszonyat erősen nyomul rá az egész emlékére az az elégedett boldogság, amit érzek, ha rá gondolok.
Végig. Az élet szép. A világ gömbölyű. Szép vagyok. Szeretet vesz körül. Jó vagyok. Kellek.
A sátorozás, a kirándulás, a tavak, a kajálások, a filmek, a sorozatok, a könyvek, a zenék, a játszótér, a kutyafuttató, a lóherék, a csillaghullás, a biciklizés, a viharok, a kánikula, a jégkrémek, az éjszakába nyúló nevetés, a kiskutyák, a barátok, a család, akik jöttekmentek az életemben, aki kiütötte a szívemből a magányt, minden és mindenki, minden ami történt, ahogy történt, akikkel történt, amikor történt.
Egy átkozott év átkozott jó nyara.
Olyan hálás vagyok érte...
Tavaly a legnagyobb szórakozásom az volt nyáron, hogy az utcát bámultam, és sírtam minden elvesztegetett és hiábavaló percért. Most mosolyogva néztem ki, néztem az ablak alatt a szürke Swiftet, és a fákat, és a jövendőbeli teraszomat, meg az ösvényeket, ahol vagy a kutyával csatangolok, vagy a barátaimmal... Szép a város innen, és ha fájt is a tavalyi nyár, nem azt a várost láttam, amibe tavaly, tök egyedül majdnem belehaltam, hanem azt, ami idén csupa jót tartogatott nekem.
Ahova lehetek odavaló.
Ahova tartozhatok.
Ahol már vannak szövetségeseim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése