Nem sok idő akad mostanság blogolni, itt a vizsgaidőszak, meg egyéb más progi is, például hamarosan bérmakereszranya leszek és Csíksomlyóra is eljutunk, ha minden igaz.
De persze semmi sem ilyen egyszerű, mert minden túl van bonyolítva.
1. Pofátlan csoporttársaim szerint oda kellene adnom a kidolgozott tételeimet, mert életet mentenék, holott ők egyszer sem voltak képesek szólni, ha elmaradt az óra, hogy ez a hülye ne rohangáljon már be... Életet mentene?? Komolyan?? Most meg fogtok halni??? hm...
2. A vizsgák körül ezer faszakodás, a tanárok "nem szeretik a jó gyerekeket" ergo semmi esélyem. Szarul leadott anyag, irritáló nyelvhelyesség, sunyizás, lapítás... Mint az felnőtt emberekhez méltó. Néha eszembe jut a vicc, hogy megy a szőke nő a sztárdán, bemondja a rádió, hogy egy őrült szembe vezet a forgalommal, mire ő "Egy!? Az összes!"... kezdek gyanakodni.
3. Gyónni kéne, de mindent nem lehet. There's a whispering evil in me.
4. Mindig én vagyok a rossz, gyerekek, akármi van, akárhogy történik, egyvalami a vége, én a hülyeként jövök el. Meg kéne szokni, vagy feladni. Vagy a kettő ugyan az??
5. még egyszer: もう一人住んでいる悪魔ささやく
もう一人住んでいる悪魔ささやく
もう一人住んでいる悪魔ささやく
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése