Egyedül vagyok. Kicsi vagyok. Senkim sincsen kívül belül.
>>>There's nobody in me. There's nobody around me. There's nobody but me.<<<
Minden annyira szar megint. Sosem ér véget, csa néha vannak leállósávok, majd újult erővel az egész.
Nem bírom. Tavaly nagyon közel voltam hozzá, és megint, tessék. De nem meghalni akarok, csak, hogy vége legyen. Már nem bírom.
Ezt nem fogom leírni. Ezért nincsen is senki, aki megérthetné, képtelen vagyok elárulni, fáj, és csak ülök a fürdőszobában kisírt szemmel, és azon gondolkodok, akarom-e tényleg, hogy vége legyen?
Gyáva vagyok.
Mindenki gonosz velem, cserben hagynak, megaláznak, uralkodnak felettem és senki sincsen, aki megvigasztalna. Úgy, istenigazából. Hogy a vége tényleg a feloldozás legyen. Legyen már egyszer vége... istenem!
Megint ugyanott, se előre, se hátra, nincsen helyes döntés, nincsenek válaszok, csak a mérhetetlen fájdalom és nem értem ezt a hatalmas igazságtalanságot az összes szadista állat között állva. Nincs semmi, nincs sehol, nincsen.
Can anybody hear me??
Yes.
But nobody cares.
Az amúgy részleget egyszer majd elmondom, de most muszáj volt valakihez szólnom. A papír türelmesebb, mint az ember. Még ha csak ilyen is.
bye.
taka.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése