2015. május 15., péntek

We're off to see the wizard

A nyolcadik főbűn... ehe...

Néha nem baj. No.

Néha el lehet mondani valakinek egy titkot, és néha jobb lesz tőle. Néha teljesen váratlan terep lesz a játék, azt hiszem, az egyetlen amihez alkalmazkodni kell, az a váratlan.

Nem szabad elfelejtkezni arról, hogy nem, hogy nem mi írjuk a játékszabályokat, de még csak nem is ismerhetjük meg őket előre, csak menet közben. Tiszta Jumanji.

Attól tartok, ezt az apróságot kifelejtettem. Minden nagy nehezen körülhatárolt és megfejtetett világrészlet szart se ér önmagában, ha nem kalkuláljuk bele a Jóisten legdurvább fegyverét, a szabad akaratot.

Nem csak ránk vonatkozik, rá is. Szabadon, bármikor, akármilyen eszközzel belenyúlhat, közbeléphet és keresztbe tehet. Van ilyen. Hiába döntöd el, hogy az úgy van, mert egyvalami nem létezik: a mindig.
Akármi akármikor megtörténhet, akármi megváltozhat.

Ez amúgy baromi ijesztő, a bennem lakó autista is csak azért nem borult most ki, mert a mellékelt ábrához hűen a megszokottól eltérően teljesen pozitív fejlemények nyomán tudtam ezt most kifejteni.

Jack egy teljesen korrekt faszi. Mélyről jövő, zsigeri ambivalencia telepszik az érzéseimre felé, mert egyrészt nagyon jó hallgatóság, és jól esik neki elmondani dolgokat, de mégiscsak egy viszonylag idegen fickó, akinek tele a sapkája a saját bajaival és én mégis rápakolgatom a sajátomat is, hogy fogja már egy kicsit helyettem. Remélem egyszer egy kicsit visszaszedek majd tőle.

Tudjátok, az lehet a helyzet, hogy azért más neki elmondani, mert Sawa és Minato is tudtak mindent, első perctől kezdve, és segítettek is, meg annyian mások is, de volt aki tudott mindent és mégis telibe szarta. Az pedig, hogy Jack se nem tudott semmit, se nem tudhatott, kibékíti a lelkem. Jól esik elmondani valakinek, aki nem tudott semmit és ezért nem segíthetett.

Értitek? Nem mond semmi újat, de meghallgatja, hogy én végre kimondhatok olyan dolgokat, amikről eddig nem beszéltem senkinek. Aki tudta, azért tudta, mert átélte velem. Egy ilyen gyíknak meg, mint én, akinél a szavaknál semminek sincs nagyobb ereje, olyan ez, mint a feloldozás.

Igen. Értem végre.

Most már kész vagyok elindulni Oz felé.

Taka.
Aki szívet, agyat és bátorságot is szeretne kérni, mielőtt hazakéredszkedik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése