Clapperboard

Hali~

Kicsit 16 éves vagyok. Sajnos, már megint. Így, lassan nyolc év után, megint.
Olvasgatom a régi írásaim és újra van értelmük.
Bizonyos időközönként az ember újra 16 éves lesz?

clap-one

PV/MV

Bárcsak lenne inkább

Videoklip az egész.

Narancssárga naplementefénybe
Úsznánk ketten a levegőt harapva

Bárcsak lenne inkább

Minden megrendezve

A díszletek között villódzna

A felvétel lámpa, és nem kellene izzadni

Hogy ez valóság, minden így van

És máshogy nem lehet

Mindegy volna, milyen az aláfestő zene

és bármit javíthatnának a stúdió mélyén

Nem lenne bűntudat, ha jó 

és nem fájna, ha mellkason lőnek

Bárcsak lenne videoklip az egész,

és bármilyen is, három perc és vége

clap-two

Buborék

Kicsi pöttyöcskék ültek végig a poháralátéten.
Vagy a CD-tokon, ha egészen pontosak akarunk lenni.
Kicsi buborékok a forró leheletedből.
Vagy a teából ugyebár.
Páraszerelem.
Ujjam hegyével belehúztam a neved,
Csak mi tudtuk ketten.
Vagyis csak én.

 clap-three

Murmuc

Szeretem, amikor az életről beszélsz nekem.
Ilyenkor mindig arra gondolok,
hogy tudod-e,
hogy tíz évvel vagyok idősebb nálad,
te egy szekrényben laksz
és nem is létezel?

clap-four

Love

Méz szeretnék lenni a szádra ragadva,
hogy folyamatosan buzerálnod kelljen a fogaiddal, a nyelveddel, az ujjaiddal, mire lejövök.
Kukorica akarok lenni a fogaid között,
hogy annyit lehessek veled, hogy már idegesítsen.
Borosta akarok lenni az arcodon,
hogy mindig eltüntess, de én mindig visszatérhessek,
s legyen kettőnk között az egész mindennapos reggeli rutin.
borzasztóan szeretlek

clap-five

Tell the truth

Késői rémálomként bukkansz elő bennem,
Ólompillangó szárnyad szívemre rebben,
Neked el lehetne mondani azt a valamit,
Zavaros alvajárásom éber titkait.
Csillámló kavicsokat görget a délután,
Ólombogárkád keringve száll le rám,
Valamit odaadnék vicsorgó vérednek,
Alvadó foltjait egy meg nem élt életnek.
Kéjenc gyilkosként öledbe hajolnék,
Ólommadárként mérgezőt csipognék,
Álomba fojtanám egész szerelmed,
Füstszagú szobádban megenném a lelked.
Hajnalba betörött tükreit az éjnek,
Narancssárga bőröd fátyla a sötétnek,
Korai rémálomként harapj magadba,
Ólomkatona még ne hagyj magamra. 

clap-six

illusion.only

elmosódott képek, mint a suhanó busz
egy lépés két lépés a SEHOVÁ jutsz
napsütés hóesés nappal és éj

jajgató mindenség kapuja: félj.

lesántult szájvihar haldokló nappal

öltönyös férfi rózsaszín kalappal

kereslek sikítsál, senkit nem érdekel

szemedben, fejedben, cipőben férek el

elmosódott képek, mintha futna a táj

kezedben hajtinccsel SEHOVÁ zuhannál

nyögések mosolygás jó benne lebegni

valakit nem lehet ugyanúgy szeretni

ijesztő idegen vadidegen érzés

könnyező patakokban szádba folyó vérzés

szerelem volt ez de mekkora mámor

soha el nem múló átok a javából

íz volt, szín volt, dallam volt, szó.

csak ez mind buta illúzió

clap-seven

Álom

Nem merném kérdezni, igaz-e

Csak az ujjaimat dörzsölném kábán,

Ha sűrű sátoros estébe sorolna

Ez a furcsa szivárvány.

Te mosolyognál, mint mindig

Én meg talán sírnék,

Brokátajtó tiszta sztereója zúgna

De hinni nem is mernék.

Kalapálna a sötétségben

Két kottára egy pohár

Minden, ami mögöttem van

Fél kattanás csak már

clap-eight

Insomnia

Ültem egy párnán a sötétlila ég alatt

Csillagtalan éjsötét felhőpillanat

Féltem, vagy azt se már, nem tudja senki sem

Álmatlan félálom derengett a csendben

Egyesegyedül a semmi közepén

El sem álmosodok a százszor hallott mesén

Zavarogva száll a por, szúrja a szemem

Sírnék, ha lehetne, ha itt volnál velem

Minden olyan furcsa, túlexponált fénykép

Ha tágra nyitott szemmel a lelkedbe néznék

Ott látnám magam benned, tükörpocsolya

Lüktető lila ég alatt álomból riadva,

Visszaaludnék, mert mindig vissza akarok,

Arcod ott valóság, és szabad a titok,

Nem mondjuk senkinek, de ismerjük mi ketten,

Félálomban józan éjbe veszetten

Nem segít gyógyszer, nem segít valóság

Mert a valóság nélküled csak örök álmatlanság.

clap-nine

Félálom

Félálomban érzed mindig,

Reggel csak a bizsergés van meg,

Tudod, hogy megtörtént, vagy mégsem,

Mint egy film, amit nagyon régen láttál.

A valóság mindig megakaszt,

Elveszi tőled a regényt, amit írtál,

Úgy bámulsz rám, mint egy idegen lényre,

De ott lüktet a halántékodban,

Hogy ott és akkor, ami sosem volt,

Már láttál, leírtad a nevem és

Ott nem voltam idegen,

Véred voltam és lélegzeted,

Minden, amiben hiszel félálomban,

Amiről tudsz józanon, és minden

Amit valaha akartál másoktól.

clap-ten

Ne árulj el

Micsoda kába, agyonsuttogott sötét,

ne szoríts annyira, mert meghalok -beléd-

Micsoda forró szédülés...

Mekkora zagyva álom az egész.

Összeért két kéz, és láttam a bőrödet,

áruld el a titkaid, hogy megőrizzem őket.

Mennyi félhomályos szó

Bizsergő bolond álmodozó.

Tudom, hogy oka volt, hogy megleptél,

Hogy sötét magányban mellém telepedtél,

Labirintusodból nem jutok ki sosem,

Ne árulj el. Az elég nekem.

clapclapclap

bye: Taka