Csak a szemem sarkából éltem eddig
még, ha szembe most se nézek
Az se lát mindent, aki nem pislog
Csak többet, csak mást, csak máshogy, mint én
Egyik gondolat a másikat húzza
forgó küllői közül próbállak meglátni
Gyáva vagy vakmerő, miért nevezzük el?
Mindenből semmi, semmiségekből minden érdekel
Rád vonatkozik, rólad szól, te vagy a hibás
ha hiba lenne, nem csak érzékcsalódás
úgyse értené senki, én se, ha
elmondanám bárkinek, akárkinek, neked
Túl kevés, túl sok, túl kevés, túl sok a jelző hozzá
az ennyi sosem semmi, de most a semmi is csak ennyi
és nem elég, ha elég se, ha szarva nő a csöndnek
az ördögé az árnyék a földön mögötted
Éppen lehetne valóság, mert leírtam
éppen nem biztos, hogy hallucinállak
De hiába fordítom az arcod az enyémnek
nem próbálom felfogni, hát nincsen kockázat
Nézz még egy kicsit, beszélj még hozzám
Fogd be te a szemem, ha már nagyon félek
és mielőtt elvágod a torkom és elásol
suttogd a fülembe, hogy élek
bye; Taka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése