Nem is tudok rendesen aludni.
Attól tartok túl sok a bűnöm már megint, és hamarosan megint be kell következnie a büntetésnek. Jön a megtorlás.
Dörgött az ég, hosszasan, órákon át, csapkodott az eső, most nézem a hullámforma felhőket.
Az a baj, hogy nem látok messzebb a végtelennél. Az, hogy nem látok közelebb a végtelennél.
Mi ez az érzés, hogy gyorsan megütni, megvágni magamat? Ha más nem, olyan pózban tartani a pár napja kificamodott bokámat, hogy fájjon?
Mi ez az érzés, hogy megbüntetni magamat, mielőtt megbüntetsz te, te, Isten...?
Mi ez az érzés, hogy megbüntetni magamat, mert jól érzem magam?
kopp kopp kopp.
"Et ne nos inducas in tentationem;
sed libera nos a malo. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése