Ha nem lenne semmim, hiányozna, hogy legyen
De, hogy legyen, már most is hiányzik, hogy megvan mindenem.
Jó lenne, ha nem lennék mindig én az útban
De sajnos velem mindig, mindig csak a gond van.
Nem véd semmi, sosem volt angyalom karddal
Emlék és varázslat nélkül álltam falnak vetett háttal.
Mosolyogva hazudtam, szemben a világ
Rajtam kívül nem tudta más, mi az igazság.
Ha kérdezték, hazudok-e, megmondtam, hogy igen
De nem mondtam meg, hogy a valóság az milyen.
Hogy velem kapcsolatban mindig nagyobb baj az igazság
Ahhoz képest nem volt még bűn a hazugság.
Talán menekülni kéne, vágni, szúrni, ugrani
De élni attól még akarok, hogy így nem lehet élni.
Milyen jó, hogy senki sem törte ki a nyakát értem
Hogy egy halacskát a fuldoklástól a parta kimentsen.
Türelmes leszek, mint fürge fény a szemben
Talán sokkal rosszabb sül ki abból, ha tudomásul veszem.
Mert arany középút nincs, oda nem kaptam vízumot
Még mindig kitépett füzetlapokkal töltöm a hézagot
Billeg a mérlegem, vagy nagyon rossz, vagy jó
De egálba nem juthat, ha rossz a gravitáció.
Ha majd egyszer nagy leszek, okos, és minden, ami most nem
Mikor majd a terveim nem ezzel a mozdattal kezdem
Elég lesz akkor rádöbbenni, hol rontottam el
Még ha a téma már most is veszettül érdekel.
(Kicsi vagy messiás, még magadnál is kisebb
Azért vagy a hibás mindenért, de mindegy
Egyelőre élj túl, régi a jelmondat
Ráérsz akkor élni, ha halkul a kárhozat)
Csak ugye nem halkul és inkább élni kéne
Aztán belehalni végül, mert mindig ez a vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése