「また 一人ぼっち マリコ」
Már megint.
Tudtam, hogy ősz lesz és fűteni kell, de nem hittem, hogy itt van, ilyen közel. Mert az a baj, hogy azt hiszed, van időd. Pedig az idő falánk, felfalja magát, felfalja a terveinket és sosem volt még olyan falánk, mint most. Jobban fáj, mint meghalni fájhat. Mennyi meghalni?
Egy pillanat és legyen minden más a részvétkezők gondja. Felfal mindent az idő, csak engem kezd ki lassan. Tudok-e még élni, megy-e még a lélegzés, evés, ivás? A szívverés is csak azért megy, mert nem irányíthatom. Visszapörgetném, hogy előlről átéljek mindent ugyanúgy, mert nem élveztem ki eléggé, annyira lefoglalt, hogy féltem, mi lesz, ha véget ér.
Hát itt vagyok. De kinek sírjak?
Még volt négy sorom, de hát kihez is szólanék?
Taka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése